Virágvasárnap.: „Íme jön a te királyod”
2024. március 24.
„Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, Bétfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél Jézus elküldött tanítványai közül kettőt, és így szólt hozzájuk: Menjetek be az előttetek lévő faluba, és amint beértek, találtok egy szamárcsikót megkötve, amelyen még nem ült soha senki: oldjátok el, és hozzátok ide! Ha pedig valaki szólna nektek: Miért teszitek ezt? – mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rá, de azonnal vissza is küldi. Azok elmentek, megtalálták a szamárcsikót az ajtó elé kötve kinn az utcán, és eloldották. Az ott álldogálók közül néhányan megkérdezték tőlük: Mit csináltok, miért oldjátok el a szamárcsikót? Ők pedig úgy válaszoltak, ahogyan Jézus mondta, és elengedték őket. Elvitték tehát Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, ő pedig felült rá. Sokan felsőruhájukat terítették az útra, mások a mezőn vágott lombos ágakat; az előtte haladók és az őt követők pedig ezt kiáltották: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében! Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban!”
Márk 11:1-10.
Kedves Gyerekek! A mai nap során az Úr Jézus életének egyik utolsó eseményéről, a Jeruzsálembe való bevonulásáról beszélünk majd. Az Úr Jézus itt már a halálára készül, néhány nappal később elítélik és keresztre feszítik.
Az Úr Jézus Jeruzsálem felé halad, ahol készültek a legjelentősebb zsidó ünnepre, a peszahra, amit magyarul húsvétnak mondunk. A peszah egyik jelentése: elengedés. Ez arra utal, hogy Egyiptomban a tizedik csapáskor az Úr angyala kihagyta azokat a házakat, ahol az ajtófélfára egy hibátlan bárány vérét kenték. Minden évben erre az elengedésre emlékeztek, és ezért mentek fel sokan Jeruzsálembe.
De miért így vonult be az Úr Jézus Jeruzsálembe? Minden próféciának be kellett teljesülnie, melynek egyike Zakariás mondata: „Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Íme, jön neked a te királyod; igaz és szabadító ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstényszamárnak vemhén.” Zakariás 9:9 Itt láthatjuk azt a kettősséget, ami ott volt Jézus Krisztus személyében:Ő Isten és ember is. Olyan személy, aki az Atyával egyenlő volt, mégis megalázta magát, és emberi testet öltött.
Hogyan fogadták az Urat? Örültek, dicsérték Istent, és fennhangon kiáltották: áldott, aki jön az Úr nevében. Egy másik evangéliumban így hangzik: Hozsanna, Dávid fiának! Hozsanna azt jelenti: segíts meg, szabadíts meg. Dávid fiának nevezték, ami csak egy személynek, a Messiásnak szólhat. Királyként fogadták az Úr Jézust. Ti is el tudjátok mondani, hogy Ő a Király? Ő a Szabadító, a Messiás számotokra is? Az újongó nép szabadulást várt, de sajnos nem a bűntől, hanem a fizikai megszállásból, rabságból. Azt gondolták, ez most bekövetkezhet.
De miért nevezzük ezt a napot virágvasárnapnak? Azért, mert Jeruzsálem népe örömében a felső ruháikat és gallyakat, pálmaágakat terítette az útra, amerre ment. Ez a királynak szóló tisztelet jele volt. Mivel európai országokban ritka a pálma, ilyenkor virágzó faágak vannak, ezért nevezik ezt a napot virágvasárnapnak.
Miért örültek az emberek? Azért, mert királyuk lett, aki igaz, jó király, és megszabadítja őket. Így mondja Zakariás: „igaz és szabadító…” A hozsánna pedig azt jelentette, amit kiáltottak, hogy szabadíts meg.
Sajnos máshogy szerették volna a szabadulást, mint az Úr: külsőleg, a római iga alóli szabadulás volt nekik a legfontosabb. Az Úr viszont ennél sokkal többet szeretne, mivel tudja, hogy a szívünk gazdájának cseréjére van szükség. Ő a szívünk királya szeretne lenni. Egy olyan király, aki mindig a legjobbat szeretné nekünk, aki egy tiszta, megszabadított szívben szeretne lakni. Az egyik ének így fejezi ki: „Jöjj, királyom, Jézusom, Szívem, íme, megnyitom.” Az énekíró tudta, hogy a bűnös embernek nincs más lehetősége: csak az Úr lehet az, aki megóvja, megtisztítja, és megváltozhatja az életét.
Ezt szeretné ma is elérni valamennyíünk életében! Ámen
Uherkovich Zoltán
2024. március 24.